A Magyar Geofizikusok Egyesületének Ifjúsági Bizottsága és a Magyarhoni Földtani Társulat Ifjúsági Bizottsága által 2018. április 6-7-én megrendezett Ifjú Szakemberek Ankétján Gergely Virág II. helyezést ért el poszter szekcióban. Virág a Debreceni Egyetem BSc hallgatója és az IKER projekt tagja. Előadásának címe: Talajkor mérés módszerfejlesztése földigiliszta bioszferoidok C-14 korolásával.
Kertész Titanilla, Buró Botond és Molnár Mihály témavezetőknek is gratulálunk!
Gergely Virág1,2 , Kertész Titanilla1, Buró Botond1, Molnár Mihály1
1 Izotópklimatológiai és Környezetkutató Központ, MTA Atommagkutató Intézet, Debrecen, Magyarország 2 Földtudományi Intézet, Debreceni Egyetem
A lösz-paleotalajokban lévő másodlagos karbonátok vizsgálatának jelentős szerepe van a természettudományos vizsgálatokban, ugyanis részletes információkkal láthatnak el bennünket az őskörnyezetről, főképpen a korábbi csapadékviszonyokról. A különböző másodlagos karbonátokkal jól elvégezhető az őskörnyezeti rekonstrukció. Segítségükkel nemcsak a korábbi éghajlat ariditására vagy humiditására lehet következtetni, de a kilúgozási folyamatok kiterjedésére és intenzitására is. Ezek közé tartoznak a felületi és a felület alatti bevonatok, a meszesedett gyökérsejtek, a tűs rostos kalcitok és a földigiliszta bioszferoidok (Barta G. 2011).
A talajok fejlődéstörténete vizsgálatában a radiokarbon módszer jól használható lenne, ahogyan a klasszikus szerves anyagok esetében jól is működik. Ám a talajt nem egynemű és nem is egy korú szerves anyagok alkotják, így a „talajkor” értelmezése egy igen összetett feladat. Különböző irányzatok léteznek a talajkorolásra C-14 módszerrel (összes szerves szénből, vagy csak bizonyos frakciók szenének mérése, illetve makrofossziliák pl faszenet, fa/növényi maradványt, vagy csigát/kagylót tartalmazó frakciók korolása).
Az összes szén/vagy egyéb szénfrakció C-14 korok esetében a „reservoir hatás” korrekciója okozhat nehezen megoldható feladatot. Makrofossziliát korolni annyiban szerencsésebb, hogy erre a frakcióra (általában) valós kort ad a C-14 módszer, ám jól konzerválódott, megfelelő minőségű és mennyiségű makrofosszilia maradványt találni egy adott mintában gyakran nem lehetséges.
Joggal felvetődik a „másodlagos karbonátok” használata/vizsgálata, úgy mint: meszesedett gyökérsejtek, mészgöbecsek. Ezek használatát is számos nehézség kíséri a C-14 korolás mentén, hiszen széntartalmuk nem mindig marad érintetlen az idők során, illetve képződésük körülményei sokszor olyanok, hogy nem csak a formálódáskor biogén szenet építhetik be.
Egy viszonylag új, perspektivikus irány lehet a földigiliszták által kiválasztott karbonátos bioszferoidok vizsgálata, mivel a giliszták jellemzően friss biológiai szénnel táplálkoznak és abból választják ki a karbonátos granulákat. A bioszferoidok C-14-es vizsgálatát csak az AMS módszer teszi lehetővé, hiszen ezek 0,5-2,0 mm átmérőjű kis kalcit golyók, melyek össztömege általában <5 mg/db. A dolgozatban bemutatjuk az első hazai kísérletsorozatot az MTA Atomki HEKAL AMS laborjában, melyben kidolgoztuk a granulák minta-előkészítési technikáját, azt nemzetközi standard anyagokon ellenőriztük, majd néhány természetes talajmintából kinyert granula mintán bemutattuk annak alkalmazhatóságát.
